Oli írta:[
Megint javítalak.

" Biztos vagyok benne, h a lelkem továbbvándorol... de erre választ úgy érzem, h semmiféle úton nem kaphatnánk." --> A válasz benned van, ehhez pedig az kell, hogy nagyon mély, meditatív állapotba kerüljél. Ami a hozzászólásodat illeti, tényleg javaslom neked az Akasha Krónikájának elolvasását. Ha nincsen meg, dobj privátban egy mail címet és küldöm neked mailben a könyvet. Utána érteni fogsz te is jó pár mindent, rávilágítanak benne egy s másra, továbbá más szemléletet ad és olyan dolgok kapnak értelmet, amik eddig még nem. Érteni fogod az összefüggéseket, maga a világegyetem kialakulását és még sok-sok más dolgot. Tényleg nagyon jó könyv. Igaz nem írtak le mindent benne csak egy kis töredékét. De arra is van megoldás, hogy a birtokodban legyen az Akasha, de ez is hosszú és kemény munka, mert szintén olyan állapotba kell eljussál meditáció közben, ami nagyon nagyon nehéz. De ha sikerül és hozzáférhetővé válik számodra a könyv, akkor információkat hívhatsz le belőle és képes vagy arra, hogy fejlesszed képességeidet. Az univerzum tudástárának nevezik más szóval. Nekem ez a cél, hogy tapasztaljam és tudjam olvasni a Krónikát teljes egészében és akkor elmondhatom, hogy igen, egy olyan tudás birtokában vagyok, ami a világ összes kincsével sem ér fel.

/Bár aki nem "érett" még a könyv olvasásához, aki meg nem hisz benne, az pláne ne olvassa el, mert nagyon sok minden ijesztő lehet számára/
Akasha krónikával kapcsolatba tudsz kerülni te magad is hisz ezért van az agyunk ha edzed extrém módokon akkor az agy képes lesz azonnali kapcsolatban lenni e hellyel (nálam úgy jelenik meg egy adott problémára azonnal van vagy három válaszom de egy óra múlva még több de napokon belül sikerül a megoldást meg megmondanom pedig a témáról akkor hallottam tőled először). Barátomat rendszeresen ezzel akasztom ki ő érti amit tesz a szakmájában kérdezem min van elakadva és sokszor eltalálom. Agy csak a napi rutint tudja ellátni gondolkodásilag a többit mindenki az Akashha helyen végzi azt hogy hogyan tudsz jobban a tudásban lenni rajtad múlik képezd elmédet és fejleszd azt szinte mindennap van lehetőséged rá olyan egyszerű dolgokban is tudod tenni. Formákban gyakorlom a képzeletem fejlesztését amit mindenki saját magának olyanra alkotja ami neki a legjobb. Agyad fejleszted így a képességek tárházában vagy Akasha vagyis az éterben itt előttem fogom a levegőt és még sem az mert a tudatot fogom hisz benne létezem a gondolatban vagyok. De gyakorolj és átéled a csodádat amiben ott vagy csak még nem tudod teljes mértékben ki használni meditálsz jobban benne vagy de ébren is tudsz mély tudat szinteken lenni gyakorolj és légy a gondolatidban. Egy példa a gondolat áramlására sikerült megélnem valóságosan is ami itt le van írva fantasztikus érzés részévé válhatsz bárminek csak akarnod kell pozitívan légy benne a mindenségben.
Képzelet nagyúr játékosan teszek veled egy próbát. Teremtőd feltesz neked egy kérdést lehetőséged, van arra ott abban a szobában életed álma, bent van neked, csak bekel menned oda. Te bemész nem sok idő múlva pár pillanat s már kint is vagy. Nem lehet rád ismerni, úgy nézel, ki kérdezlek mi történt. Diideregve váálaaszólod jéég veerembe voltam s bent egy tükör volt, amin nem látszott semmi a fagyból s benne magamat láttam én is egy jégcsap voltam, brr fázom.
Ego + Dilemma = Létezés
Nem olyan embernek ismerem azt a személyt, ki meghátrál, mert jégveremben volt. Gondolkodott mért nem volt deres az a tükör. Úgy döntött vissza megy abba a helyiségbe és meg nézi újra a tükröt így tett. Fázott az nem vitás de legyűrte a hideget láss csudák csudája a tükörhöz érve érdekes élményben lett része. A tükör egyben dimenzió átjáró volt, ahogy elé ért máris egy újabb helyen találta magát. Hófehér volt minden e helységben itt is volt egy tükör, amiben egy fa volt látható. Tükör vonzotta, hogy oda menjen és most olyan élményben, létezet, amit szavakkal nehéz leírni. A teste megszűnt létezni apró fénypontokká vált sokmilliárdnyi, fénypont lett határtalan jó érzése volt e létformában szó nincs rá mily érzések, kerítették hatalmába. A tükör hívta, lépjenbe s követte e hívó szót s már egy dombokkal, körülvet tisztáson találta magát. Itt átélte, mint e sok fénypont lassan fává alakul. Először a gyökérzet alakult ki érezte, mint e fények anyagias létformává alakulnak szuper érzés fokozatosan fa törzse ágai leveleit átélve a létezést a fénypontok anyagi formává alakultak. Kezdte érezni, hogy ő egy fa örömmel vette a létezés e formáját. Ott állt már jó ideje események folytonosan követték egy mást, vadászokat látott kik cipelték a zsákmányukat. Fáradtam leheveredtek a fa alá egyikük kérte a fát, szeretné, ha közvetítené az üzenetét haza, várják a szerettei, mi van velük. Fának természetes volt e szavak oly sok ideje tették már ezt, üzenetet átadta viszont üzenetet is. Vadászok kis idő múltán tovább mentek megint ott állt de sohasem magányosan, mert beszélgetéseket hallva, amit a fák élőlények s minden részeként átélte. Az erdő csendjét nagyon rossz zajok verték fel favágók jöttek és már vágták a fákat. A fa olyan gondolatáramlásban lett része a sok emlék áramlott felé nem tudta mire vélni. Gondolataiban meg jelent két vadász kiket látott régről ők mikor gondolták ezt a fát élni, hagyjuk így lett és vette az üzenetet, mert ez a dolga. Nem maradt egyedül maradtak jó páran. Furcsa érzése lett a fának érezte, mintha a léte változna most nem fénypontokká vált ez attól másabb még bizsergetőbb érzés lett úrrá rajta. Látta, mint kiszárad a teste és a létezésbe kerül. Többi fának, ahogy szállt felettük adogatott magából mindig egy keveset. Maradt egy kevés azt nem tudta átadni senkinek. Telet az idő eljött, aminek el kellet jönnie a fa kiszáradt és úgy állt ott. Emberek jöttek díszes szalagokat, hoztak és feldíszítették a fát. Nagy mulatságod rendeztek a fa alatt, vigadtak énekeltek táncoltak, örültek az életnek. A fa, vagyis ami maradt belőle érzett valami gondolatot visszament oda ahol valamikor ő állt, mint fa. Látta az embereket valójukban és örült annak tisztelték még így is a fát. Érdekes dolgot észlelt egy ember csendre intette a többit csend honolt a tájra. Kezdet benne valami határtalan dolog bekövetkezni létezésének a maradéka szétterült a tájra abból kaptak a fák és ez emberek és minden lény a föld minden. Az emberek mikor ezt átélték összepakoltak és régen, ahogy énekeltek torokhangon adott ritmusban csendesen hazamentek. Ezért vannak olyan helyek ahol a fák természetes közegükben évszázadokon át, fen, maradhatnak még a száraz ágat, sem gyűjtik össze ezen erdőkben, mert a fák a mi lelkünk és testünk.